Zár kattan halkan, majd nyikorogva, lassan tárul fel az ajtó. Sötétség uralkodik mögötte, mindent elnyelő, félelmetes. Napsugár furakszik be a nyíló ajtószárnyak között, hogy átjárja a hatalmas termet, de nem jut sokáig. A helyiség nagy része árnyékban ragad. Mint boldogság, csillan meg a fény az időtől mocskos, barna parkettán. Fakeretes, bedeszkázott ablakok merednek vakon a külvilágra, többségük leszakadt, szúette, korhadó gerendák mögül figyel mereven.
Élet apró jele harsog a porban. Félelmében reszkető kisegér, ki a fényre már, mint ellenségre tekint. Beleolvad a szürkeségbe, mégis szinte sikolt, szinte világít. Kicsiny szíve hangosan dübörög, a némaságban tisztán hallatszik rettegése. Ahogy a napfény előrébb tör, egyre nagyobb teret hódítva meg magának, úgy iszkol a sötétség védelmező karjaiba.
Halkan koppan egy cipő talpa a tiltakozó padlón. Ijesztő visszhang követi, újra meg újra ismételve a lépés dallamát. Szomorúságként lengedező pókháló akad az érkező hajába, de ő ezzel mit sem törődve halad tovább. Az első ablakhoz lép, és lefeszegeti a fény útját elfedő léceket. Újabb padlórészek esnek áldozatául a nap erejének, mely lassan fénnyel és forrósággal tölti be a teret. Bánatosan nyikordulnak a lécek, ahogy átjárja őket a meleg. Nem akarják ezt. Az egész szoba tiltakozik.
Hamarosan minden résen át sugarak tömkelege tör utat magának és aranyszínre festik a feketét. Fájdalom hullámzik végig a szobán, recsegve tiltakoznak a falak, nem bírják a fénnyel teli terhet. Vissza akarnak kerülni a sötétségbe, mely megóvta őket mindentől, ami jó. A kisegér erőre kap, mégis egyre vergődik. A fény a boldogság, a fény a rossz, a fény a fájdalom okozója.
Minden elhalványul. Egyre lassul a lüktetés, összeroppannak a falak, a szoba darabjaira hullik. Gyötrelem uralja a teret, melyet a fény hozott magával öntudatlanul.
Lassan csukódnak össze az ajtószárnyak, elzárva a napsugarak elől az utat, ismét sötétségbe rejtve a szétesett szobát.
Szia!:)
VálaszTörlésValójában sosem tudom, mit kellene leírjak, így általában sajnos nem is szorgalmazom a hosszabb vélemény dolgot, de valamikor ezt is el kell kezdeni, tehát belevágok. :’D
Magával ragadtak a soraid, gyönyörűen használtad a szavakat. Az egész valami elképesztően jó lett. Szinte érzem, mintha én is sötétben kuksolnék a halálra rémült egérkével együtt, várva, most mi fog történni, holott egyébként a villanynak hála egy világos szobában ülök. A sötétség végig ott motoszkált nyomasztón, mint menedéket nyújtó fájdalmas, magányos burok, amire csak rásegített a poros, pókhálós, régi szoba hangulata. De a fény jön, megállíthatatlanul tör előre. Tetszett, hogy nem rágtál mindent az olvasó szájába, helyette ezt a képet festetted le, hogy hagytad, had érezze át a jelentését. Alapjáraton nagyon szeretem a szomorú történeteket, ezért is tetszett, hogy a történet végül ismét szomorú irányt vett, hogy a fény hogyan is hatott a szobára, majd ismét sötétbe borult. Hisz ahol egyszer már járt a fény, ott a sötét még annál is sötétebbnek hat, mint előtte.
Feltűnt viszont, hogy a tágabban értelmezted a drabble műfajt, ugyanis kettőszáznyolcvankilenc szavasra sikeredett a mű, ami egyébként egyáltalán nem baj.
Huh, valójában nem is tudom, mit mondhatnék neked építő jelleggel, nekem teljes mértékben elnyerte a tetszésem. Ha néhol kissé érthetetlenül fogalmaztam, kérlek, nézd el, most csak ennyi telt tőlem.
Köszönöm, hogy olvashattam:)
Alice
Szia^^
VálaszTörlésŐszintén bevallom, ez a drabble egyáltalán nem az én műfajom (ahogy az egyperces sem). Írni abszolút nem szoktam ilyet, olvasni is nagyon ritkán, mert én a jól kibontakoztatott történeteket szeretem, de kíváncsi voltam rá, hogy írsz:-)
Az elolvasás után is tartom magam ahhoz, hogy ne bánd meg, hogy megosztottad velünk:-)
Szépen van tagolva, a helyesírással nincs semmi gond, bár ez várható volt tőled^^ Az első mondat elején én más sorrendben írtam volna le a szavakat, illetve szerintem helyesebb úgy, hogy kitárul az ajtó, mert a feltárul szót inkább arra használják, hogy feltárja valaki az érzelmeit… Ez az én véleményem, és egyáltalán nem biztos, hogy ez a helyes, de én így írtam volna: „Halkan kattan a zár, majd nyikorogva, lassan tárul ki az ajtó.”
Nagyon érzékletesen festetted le a sötétségbe burkolózó helyiséget, ahova befurakszik egy kis fény a napsugárnak köszönhetően, ami a reményt jelképezhetné, de aztán megjelenik a kisegér, akiről kiderül, hogy ő pont ellenségként tekint a fényre, ami nagyon szépen megmutatja, hogy egy bizonyos dolog nem mindenki számára kedvező. Az is tetszik, hogy a szobában lévő lécek nyikorgása olyan, mintha élőlényekként tiltakoznának a változás ellen.
Az egész szoba ellenkezése számomra olyan, mint amikor egy emberrel jót akarsz tenni, de ő annyira megszokta már azt a rosszat, amiben van, hogy tehetsz bármit, nem akarja elfogadni azt a jót, amit kínálsz neki. A kisegér esete viszont más, hiszen ő azért rejtőzködik a fény elől, mert ha annak következtében felfedezik, az az életébe kerülhet.
A végén ismét sötétség uralja a helyiséget, de azt hiszem, már nem lesz olyan, mint azelőtt, legalábbis egy darabig. Megismerte a fényt, ami bár félelmetes és gyötrő volt számára, mégis valami új tárult fel előtte, amivel jó lenne tovább ismerkedni, csak nincs mersze hozzá…
Huhhh… Lehet, hogy tök nagy hülyeségeket hordtam össze:O De az ilyen típusú műveket nem elég elolvasni, mint egy könnyed fluffot pl, hanem olvasni kell a sorok között, csak nem tudom, hogy ez nekem mennyire sikerült:D De szerintem szépen fogalmazol, csak több önbizalomra lenne szükséged^^ Ha szeretsz írni, ne tartson az vissza, hogy rossznak gondolod, amit írsz, mert lehet, hogy csak te látod annak, és különben is az a lényeg, hogy kiírd magadból a gondolataidat, nem feltétlenül kell annak mindig tökéletesnek lennie… Jól fogalmazol, helyesen írsz, érzékletesen adod át az információkat, hol itt a probléma?:-)
Összességében nekem nagyon tetszett, és örülök, hogy elolvastam! De remélem, hogy legközelebb valami hosszabbal fogsz kedveskedni nekünk, és hogy gyakrabban ragadsz billentyűzetet^^ Kedvet kaptam a régebbi írásaid elolvasásához, úgyhogy amint időm engedi, meglesem azokat is:-)
Csak így tovább!
Szandi<3
Szia!
VálaszTörlésSzeretném azzal kezdeni ezt a pár sort, hogy baromi szépen tagoltad a történetet, ami a rövidke terjedelem ellenére is nagyon kifejező volt.
Élveztem az olvasását, ahogy az írás hangvételét és a stílusát is, azt meg pláne, hogy olyan műfajban alkottad meg, amit kifejezetten szeretek.
Talán a kisegér tetszett benne a legjobban, ami a fici addigi részével teljesen szembe menve ellenségként tekint a fényre, illetve a lécek, de ezt előttem már kifejtették.
Sok újat nem tudok mondani, úgyhogy mindenképp köszönöm, hogy olvashattam.^^
A jövőben könnyen lehet, hogy rendszeres látogató leszek a blogodon.~
Judit~^^