A hatalmas zöld fenyő megannyi gyermek
szorgos munkájának köszönhetően öltözött ünnepi díszbe. A sok fényes gömb,
színesre festett figura, cukormázzal díszített mézeskalács és csillogó
csomagolópapírból kivágott angyalka igazán varázslatossá változtatta a fát, bár
a szobán átsiető felnőttek csupán annyit mondtak rá: csicsás.
Legalább harminc izgatottan ragyogó
szempár figyelte, ahogy az igazgató úr a fa tetejére illeszti a kicsit kopott
csillagot, mely ezen a napon mégis csodálatosabb volt, mintha újonnan vették
volna, hiszen emlékek és gyermekmosolyok százait őrizte.
Órákkal később dobozok tömkelege pihent a
nagy fa árnyékában, ezüst- és aranyszín papírba csomagolva, fényes masnival a
tetején. Mindegyiken apró cimke hirdette, melyik gyermek kapja. Két csintalan
kisfiú kukucskált be az ajtón, majd kacagva elszaladtak.
Szobájukban az ablak előtti íróasztalra
görnyedve egy fekete copfos kislány rajzolt. Éppen gondosan színezett egy
fenyőfát, vigyázva, hogy a vonalon belül maradjon. A lap tetején már ott
díszelgett egy igazán piros télapó, apró rénszarvasszánon, de annál nagyobb
puttonnyal.
Lassan közeledett a nyolc óra, és a
percek múlásával arányosan fokozódott az izgatottság az épületben.
Gyereknevetéstől visszhangzott a folyosó, néha felcsendült egy hangosabb
kiáltás, olykor pedig rohanó léptek dobogtak a linóleumon. A felnőttek nyugtató
szavakkal igyekeztek kordában tartani a kicsiket, és sorba állították őket,
hogy majd rendezetten vonulhassanak az étkezőbe vacsorázni.
Az óra kondulásával egyszerre hangzott
fel a csengőszó, a gyerekek nyüzsgése pedig abban a pillanatban megszűnt.
Fegyelmezetten, egymás kezét szorongatva vonultak az ebédlőbe, és szinte hang
nélkül keresték meg helyeiket.
Némaságuk egészen a vacsora végéig
kitartott, akkor viszont ismét gyermekzsivaj töltötte meg a termet. Az egész
napos feszült várakozás és izgatott készülődés miatt felbolydult méhkasra
emlékeztetett a szoba, türelmetlenül toporogtak az ajtóban, arra várva, hogy a
máskor tanulószobának használt helyiségbe vonuljanak végre.
A karácsonyfa szinte ragyogott az
időközben rákerült színesen világító füzérnek köszönhetően, néhány csodálkozó
sóhajt és meglepett kiáltást csalva ki ezzel a gyerekekből. Egyszerre
rohamozták meg az ajándékhalmot, a nagyobbak segítettek annak is megtalálni a
saját dobozát, aki még nem tudott olvasni.
A sarokban egy kislány üldögélt,
sötétbarna haját két rózsaszín masni díszítette, mályvaszín ruhája elterült
körülötte a földön. Szemeiből könnyek százai peregtek, ahogy a játékbabát
szorongatta, melyet az imént csomagolt ki egy aranyszínű papírba burkolt
dobozból.
- Én egy anyukát akartam...