Meghitt pillanatok

Arca ragyogott a boldogságtól. Mandulavágású, fekete szemei kikerekedve, csodálatot  tükrözve pislogtak a világra, amely körülvette őt. Vagyis jobb híján a plafon, meg az ágya felett forgó játékok, mert többet nem látott belőle.

Puha, fekete haja gyéren takarta fejét. Közvetlenül mellette kalimpált egyik karjával, igyekezve megérinteni az éppen ott elhaladó, szürkéskék kiselefántot. Ugyan nem tudta, mi is az pontosan, de mintha tegnap sikerült volna kimozdítania jól megszokott pályájáról, és ez fokozottan felkeltette az érdeklődését.

Halk gügyögéssel próbálta felhívni magára a mozgó lény figyelmét. Hirtelen megint sikerült eltalálnia, az kicsit kilengett, mire fogatlan szájacskája széles mosolyra húzódott.  Kezdett rájönni, hogy ezt ő éri el.

Amint teljesen lecsillapodott az elefánt kilengése és folytatta útját körbe, hogy helyet adjon a soron következő tarka kutyának, a kisfiú figyelme kezére terelődött. Kíváncsian figyelte mozgó ujjait. Nem sokkal később újabb érdekesség jelent meg látóterében, amely nem volt más, mint édesapja arca.

Boldog mosollyal fogadta az ismerős személy közelségét, és egyből rúgkapálni kezdett lábaival. Azonban hamar abbahagyta ezt a tevékenységet, mikor a két, számára hatalmas kéz felemelte eddigi helyéről,  és rutinos mozdulatokkal kezdte kihámozni ruháiból.
      Közben halkan dúdolt neki,  azt a dalt, amit a kicsi születése óta minden nap legalább egyszer meghallgattak. Közösen, általában az ágyon fekve, mikor a kora délutáni napsugarak a sötétítőfüggöny összehúzott szárnyai közötti vékony résen beszűrődve vetültek az ágyra.

Meghitt pillanatok voltak ezek, minden problémától távol, nyugodtan szuszogva, lehunyt szemekkel feküdt édesapja hasán, miközben ő a kisfiában gyönyörködött.

A kis kék ruha a földre hullott, és a rutinos mozdulatsor megtört. Rendezetlenül kezdett fél kézzel kotorni a fiókban, míg a másikkal igyekezett egyhelyben tartani ficánkolni kezdő gyermekét.
  - Minseok, kérlek maradj nyugton még egy pillanatra! - próbálta szavakkal is csitítani a kicsit. 

Végül egy hófehér bodyt és egy halványzöld, hosszú ujjú rugdalózót rakott ki maga mellé, melyet apró, színes kisautók díszítettek. A pelenkacsere után feladta kisfiára az odakészített ruhákat, majd a sötétkék overállt, a sapkát és a kiscsizmát is.

A babakocsiba fektetve és az ajtót bezárva maga mögött indult megszokott délutáni sétájukra…